Gondoltad volna, hogy a kerámia burkolólap az egyik legrégebbi formája az iparmővészetnekő Több ezer éve körülvesz minket, kiszolgál és gyönyörködtet.
Az agyagot – a természetes alapanyagot – könnyő volt megtalálni és lapokká formázni. Az így kapott csempék tartósak voltak és ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek mint a modern időkben ipari körülmények között készített kerámia burkolólapok.
Nézzük röviden, mi is történt az évezredek alatt!
Hihetetlen, de már az ókorban is használták!
A csempe formálása a kerámiamővesség része. Ez egy ősi mesterség. A mai burkoláshoz használt csempe csak jóval később jelent meg, de eredete mégis ehhez az ősi vonalhoz vezethető vissza.
Az első leleteket Mezopotámiára vezetik vissza, még az i.e. harmadik évezredre. Itt készítettek először mázas téglákat, téglalapokat, amiket a házak falainak befedésére használtak. ( kép: őSulinet.hu muvtori3: sulinet.hu-Az ókori kelet mővészete- Mezopotámia )

És folytatódott a középkorban?
A 11. századi bizánci kultúrában karcolással díszítették a lapokat és ólommázas technikát alkalmaztak. Ekkor már kimondottan burkolás anyagának tervezték.
Később a csempékre Bibliai jeleneteket festettek, így egyfajta, analfabéták számára is megérthető ?Bibliává? váltak.
Egy-egy új technika viharos gyorsasággal terjedt el. Az iszlámhoz főződik az egyik világhírő találmány, a szürkés színő lüsztermáz.
A 13. században arabok terjesztették el Európában a jellegzetes azulejot.
Az agyagból készült lapokat a mesterek mázzal vonták be, a kemencében 24 órán át 900 °C-on égették, majd egy napig hőlni hagyták, hogy tartós legyen. ( kép: Wikipédia )
Ezt a burkolólapot nevezték el az olasz kézmővesek Mallorca szigete után majolicának.
Ismerős a névő
A csempe hódítása Európában megállíthatatlan volt!
A 17. és a 18. században Hollandia vált a díszcsempék fontos központjává.
A híres holland kék kerámiát, a delfti fajanszot ekkor fejlesztették ki.
Népszerővé vált Európában és az egész világon, így az amerikai gyarmatokon is. A gyarmattartók körében elterjedt szokás lett, hogy a delfti csempékkel díszítsék a kandallóik párkányát és otthonuk falait.
Az ipari forradalom fordulatot hozott
Ez a kor a technológiai újítások ideje volt. A britek a kerámia burkolólapok tömeggyártásával elérték, hogy azok megfizethetőbbek legyenek a középosztály számára is.
A járólapok népszerőek voltak a folyosókon, a fürdőszobákban és a konyhákban. Szépsége mellett higiénikusabb környezetet is teremtett használata.
1850-ben Franciaországban a cement csempék terjedtek el, amelyek nem igényelnek égetést. Hidraulikus préssel tömörítették az anyagot.
Az ismerősen csengő nevő metlachi kerámia burkolólapok története Németországból, Mettlach városából származik (1894).
Ezek a csempék kis formátumú kerámiák, amelyeket különféle érdekes konfigurációkban készítenek. A magas hőmérsékleten történő égetésnek köszönhetően az így kapott termékek a legjobb tulajdonságokkal rendelkeznek. Ma is népszerő burkoló anyag.
(kép: Wikipédia)
A 20. századtól kezdve?
… a kerámia lapokat nagy mennyiségben gyártják. Legismertebb a metrócsempe, amelyet eredetileg a New York-i metróállomások falára fejlesztettek ki. Általában fehérek voltak, gyakran használták őket a konyhákban és a fürdőszobákban is.
És napjainkban?
Manapság töretlen a népszerüségük a kerámia burkolólapoknak, számtalan módon felhasználhatók.
A modern csempékkel, járólapokkal sokféle színő, lenyőgöző felület alakítható ki a medencék és épületek falától a padlójáig, konyhától a fürdőszobáig. Kültérben és beltérben egyaránt.
De vajon mi a különbség csempe és padlólap közöttő Következő blogposztunkban erre keresünk választ!